Marie Marel: Tente

Tente, Drága... tente... aludj csak csendesen...

Nehéz takaródat én le nem vehetem...

Melléd bújnék, Lelkem, csodálnám szemedet,

dúdolnék én néked édes énekeket

simítnálak szépen: szóval és tenyérrel

-szeretetem hozzád tudom elvezérel -

beborítanálak hosszú szép hajammal

csillagos csókokkal és égi malaszttal

csillagos csókokkal és égi malaszttal

(nincs ki engem érted a földön vigasztal)

olyan a sóhajom, mint templomi ima:

áhítatos, tiszta... égig kell szállnia

Tente, drága... tente... aludj csak csendesen...

Nehéz takaródat én le nem vehetem...

Ráhullik valami... könnygöröngy, kopogó

Szívem most meghasad... elnyelt a koporsó